Valami ÚJ van születőben. A XIX-XX. szd. fordulója óta válik érzékelhetővé, egyre gyorsuló ütemben, hogy hatalmas változások jelennek meg környezetünkben.

Jelentős változások tapasztalhatóak többek között 

• az IDŐGAZDÁLKODÁSban
• az EGYÜTTÉLÉSI normákban
• a világ ÉRZÉKELÉSÉBEN
• a MUNKASZERVEZETEK formáiban és életciklusaiban
• a KULTÚRÁban
• a SZELLEMI ÉLETben

stb.

Ezeket a változásokat többnyire a technológiai változások, forradalmak „rovására” írják a legkülönfélébb szakértők.

Ám, ha jobban belegondolunk – sokkal inkább a különös képességekkel, különös „érzékszervekkel” rendelkező fiatalok állnak az említett változások mögött. Az új és újabb technológiák is az ő különös életérzésük „terméke”. 

E fiatalok az egymást követő korosztályokban egyre növekvő hányadot képeznek. Ők azok, akiket pl. a marketing szakma kezdett el X, Y, Z, alfa-generációként emlegetni. A szociológia Új Generációnak nevezi őket. A tehetséggondozás atipikus tehetségként fogalmazza meg őket. Sokféle megközelítés kísérli meg fogalmilag megragadni a jelenséget – egyenlőre különösebb konszenzus nélkül.

Mindenesetre e különös képességek – különös viszonyokat, különös együttműködéseket hoznak létre, amik különös értékeket és szolgáltatásokat eredményeznek. A tőke, természetesen minden megtesz, hogy maga alá gyűrje az új jelenségeket. Egy jelentős hányaduk esetében ez sikeres is lesz – miközben eltűnik a különösség. 

Egy másik, kisebb hányaduk esetében a tőke kudarcot vall. Ezen utóbbi esetekben különös (munka)szervezetek alakulnak ki.

A kétfajta szerveződés közötti számos különbség egyike a megfelelő munkaerő fellelése:

A tőke uralma alatt álló (munka)szervezetek szinte kizárólag valamilyen technológia szerint működnek – s a technológia határozza meg azt is, hogy az egyes technológiai fázisok milyen képességű, tudású, tapasztalatú munkavállalókat igényel.

Azaz a technológia által determinált mintázatnak megfelelő munkavállalókat kell kiválasztani.

A tőke uralmi kísérleteinek ellentálló, fent említett  (munka)szervezetek működését, működésének irányultságát egyfajta ethosz dominálja. Ez a szervezeti ethosz nem specifikálható olyan módon, hogy annak megfelelő munkavállalókat lehessen azonosítani. 

Ami működtethető, az a szervezet valamint a potenciális munkavállaló(?) ethoszai egymásnak való megfelelőségének avagy meg nem felelősségének a megélése, megtapasztalása. Ez egyfajta kiválasztódásként írható csak le.

Így, természetesen a munkavállaló fogalma is új értelmet nyer, a (munka)szervezet fogalma is.

Előadás letöltése PDF formátumban

Címkék: kiválasztás